Átalakul az egészségügy

Az Országgyűlés hétfőn szavazta meg a települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló előterjesztést.   A döntés értelmében az állam május 1-jével hetven egészségügyi intézményt, az azokhoz kapcsolódó vagyonnal, átvesz az önkormányzatoktól. Ebből 54 kórháznak május elsejével fenntartója és tulajdonosa lesz az állam. További 7 intézmény már január óta állami tulajdonban van, másik 9 kórház esetében pedig az átvett feladat ellátásához használt, bármilyen jogcímen használt önkormányzati ingó- és ingatlanvagyon kerül május elsejével az államhoz. Vecsésen a Szakorvosi Rendelőt nem érinti a változás!

Január 1-től lehetőség nyílt, hogy  akinek van pénze, megúszhatja a sorban állást az orvosi rendelő előtt, elfelejtheti a műtéti várólistákat, de hálapénzt sem kell fizetnie. A titok nyitja a legújabb fajta egészségbiztosítás, amelyet a munkáltatók akár béren kívüli juttatásként is nyújthatnak alkalmazottaiknak.
Jól járnak a gazdagabb és a szegényebb betegek is, a kórházak, az orvosok és maguk a biztosítók – mindenkinek nyerő játszmaként hirdetik az új egészségügyi modellt a hazai magánbiztosítók, amelyek egy, az idén életbe lépett adóváltozás révén jóval nagyobb szerepet kaphatnak az állami egészségügyi ellátásban. Magánorvosok, magánrendelők, magánkórházak eddig is léteztek, a tehetősebbek eddig is saját pénzükből fizették a gyógyíttatásukat, de most másról van szó. A magán- és állami finanszírozás kereszteződése indult meg egy aprócska adóváltozás hatására. Januártól a munkáltatók adó- és járulékmentesen vehetnek bizonyos egészségbiztosításokat az alkalmazottaiknak.
Az alapötlet a következő: a biztosítók havi 5-30 ezer forintos biztosítási díjért cserébe azt ígérik, hogy a velük szerződők gyorsabban és jobb szolgáltatáshoz juthatnak, kikerülhetik az olykor többéves várólistákat, és egy fillér hálapénzt sem kell fizetniük. A biztosítási díjakból a rendszerbe bekerülő pluszpénz a kórházakhoz és egészségügyi intézményekhez kerül, ahol ebből több fizetést lehet adni az ott dolgozóknak, fel lehet újítani a kórtermeket, vagy új eszközöket lehet vásárolni. Elméletileg tehát az államilag finanszírozott ellátások színvonala is javulhat, és azáltal, hogy a magánbiztosítottak kiállnak a sorból, végső soron a szegényebb, nem fizetős betegek várólistája is rövidülhet.
Mindehhez az is kell, hogy a kórházaknak kihasználatlan kapacitásaik legyenek, vagyis olyan üres órák és műtők, amelyekben a magánbiztosítós fizetős pácienseket úgy tudják ellátni, hogy ezzel valóban ne sorolják még hátrébb a köz finanszírozott betegeket. Jóllehet az intézmények folyamatosan panaszkodnak az orvosok és a nővérek túlterheltségére, fölös kapacitás a biztosítók és a Magyar Kórházszövetség szerint is bőven van a rendszerben, mivel az Országos Egészségpénztár (OEP) volumenkorláttal dolgozik, vagyis egy bizonyos szint fölött akkor sem téríti meg az ellátás költségeit az intézményeknek, ha több műtétet tudnának elvégezni.
Ebbe a résbe tudnak benyomulni a magánbiztosítók és ügyfeleik, amelyek/akik pluszpénzzel lekötik a szabad orvosokat és eszközeiket. Fizetni persze nem direktben az érintett orvosoknak fognak, hanem az adott intézménynek, amely a pénzt saját belátása szerint visszaforgatja a működésbe, közvetve az összes beteg javát és a hálapénz visszaszorítását szolgálva.
A piacnyitást nem előzte meg nagy csinnadratta, a kormány semmilyen egészségügyi privatizációt nem hirdetett (sőt most készül állami tulajdonba venni az önkormányzati kórházakat), a rendszer átalakulása és magánforrásokból történő feltőkésítése januárban mégis elindult. A soron kívüli kórházi kezelést vagy magánellátást lehetővé tevő egészségbiztosítások gombamód szaporodnak. Az eddigi három szereplő – az Union, az Uniqua és az ING – mellé idén a Generali is a piacra lépett (utóbbi már az új szabályokhoz szabott szolgáltatással), és mindenhol áttörést tapasztalnak.
“Meghússzorozódott azok száma, akik nálunk érdeklődnek” – mondta el Lányi András, az egészségbiztosításokat értékesítő UFS Group brókercég ügyvezetője, aki az elmúlt két évben összesen 1800 unionos biztosítottra kötött szerződést, de idén ennek többszörösére számít. Egyelőre a kisebb cégek és a magánszemélyek vannak többségben, de az már most látszik, hogy a cafeteria-kerettel dolgozó nagyobb munkáltatók jövőre óriási keresletet támaszthatnak a fizetős szolgáltatások iránt.
Az ING-nél is felpörgött az üzlet, Kovács Zsolt elnök-vezérigazgató szerint a korábbi heti 5-10 új szerződés helyett 30-40 biztosítást adnak el, ami önmagában még mindig elenyésző más biztosításokhoz képest, de fordulópontot jelez. “Nem vagyunk ahhoz hozzászokva, hogy maguktól jelentkezzenek az ügyfelek, de most ez történik” – mondta Paál Zoltán, a Generali vezérigazgató-helyettese is, aki a várakozáson felüli rajt után év végére már 5-6 ezer biztosítottal számol.
“Az alapötlet jó és elvileg működőképes, csak az a probléma, hogy a pluszpénz újfajta érdekeltségeket generálhat a rendszerben, és nem biztos, hogy ez a betegek, a szegényebb betegek érdekeit fogja szolgálni” – mondta Sinkó Eszter, a SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatóhelyettese. Az egészségügyi közgazdász szerint a magánforrásokra mindenképpen szükség van, mivel évente csak a működtetésben mintegy 50 milliárd forintnyi hiány van kódolva a rendszerbe, és minimum még egyszer ennyi pénz kellene az épületfelújításokra. A kórházi kapacitások egy része ugyanakkor kihasználatlan, a koncepció gyakorlati megvalósítása mégis több buktatót rejt. Sinkó attól tart, hogy az OEP kellő kontrollja nélkül a kórházak elvileg megtehetik, hogy erőforrásaikat azokra a területekre csoportosítják át, amelyeknél nagyobb a fizetős páciensek kereslete, így a korábbinál kevesebb kapacitás áll majd a nem fizető, tb-betegek számára.  Sőt, szerinte akár az is elképzelhető, hogy azoknál a beavatkozásoknál, amelyeknél érezhetően több a fizetős vendég, még direkt meg is nyújtják az egyébként szokásos várólistát. Ezzel ugyanis még vonzóbbá lehet tenni a magánbiztosításon keresztüli ellátást, még többen fizetnek a lista kikerüléséért, és még több forráshoz jut a kórház. “Nem mondom, hogy ez fog történni, de a magyar gondolkodást ismerve ez sajnos reális veszély. Itt nem nyugat-európai szigorúság van, hanem kelet-európai trehányság, ahol mindenki a kiskapukat keresi, mindenki áthágja a szabályokat, és cinkosként összekacsint” – fogalmazott.
Rossz esetben így az lehet az egész folyamat végeredménye, hogy bizonyos szolgáltatások részlegesen vagy teljesen kikerülnek az államilag finanszírozott egészségügyből, és fizetőssé válnak, és továbbra is az jár jól, aki eddig is jól járt. “A gazdagabb betegek eddig hálapénzzel rövidítették le a várólistát, mostantól megveszik a magán egészségbiztosítást, de ettől a szegényebb betegek nem kerülnek jobb helyzetbe, a köz finanszírozott várólista nem fog csökkenni, csak akinek van pénze, az legálisan jut előrébb” – mondta Sinkó.

“Attól, hogy valami nincs jól szabályozva, nem az a megoldás, hogy ne is tegyünk pénzt a rendszerbe” – veti fel az aggályokra reagálva Paál Zoltán, aki szerint elképzelhető, hogy az új rendszer evolúciója során bizonyos anomáliákat ki kell küszöbölni, és további szabályokat is kell alkotni. A Generali vezérhelyettese szerint, ha a biztosítókon keresztül pluszpénz jut az ellátásba, azt nehéz nem pozitívan értékelni, mert “bár lehet éhkoppon tartani az egészségügyet, attól nem lesznek elégedettebbek a betegek”. “Egyfajta evolúcióra számítunk. Elindul a finanszírozás, amire néhányan talán nem úgy reagálnak a szolgáltatói oldalon, ahogy az egészséges lenne, erre viszont a szabályozók változnak, kiküszöbölik a kiskapukat, és ez addig folytatódik, amíg a rendszer valóban elér a win-win állapotba” – fogalmazta meg Paál Zoltán.

A magántőke megjelenésének egyelőre nem számszerűsíthetők a hatásai, a várólisták az év első két hónapjában ettől biztosan nem rövidültek, de nem is lettek hosszabbak. Az OEP honlapján elérhető legfrissebb adatok szerint februárban a legtöbbet térdprotézisműtétre kellett várniuk a betegeknek, a szombathelyi Markusovszky kórházban például több mint 7 évet, csípőprotézis-műtétre több kórházban 3-4 évet, egy szürkehályog-operációra pedig néhány hónapot, de – megint csak Szombathelyen – akár 3 évet is. A várólisták hossza kórházanként igen nagy eltéréseket mutat, és a kisebb beavatkozásokat gyorsabban elvégzik a kórházak. Egy mandulaműtét néhány hét alatt mindenhol megvan, egy laparoszkópiás epeműtéttel pedig maximum 2-3 hónapig várakoztatják a betegeket.

forrás:Origo