Csak egyetlen Föld van – Hullámokba süllyedő paradicsom

Sokan sokféleképpen beszélnek és gondolkodnak a környezetvédelemről. Vannak, akik szkeptikusan, mások lemondóan, van aki idealistaként, mások harcos elszántsággal, de a legtöbben, sajnos megdöbbentően tájékozatlanul. Elsősorban nekik szeretnék segíteni ezzel a bloggal… Szeretném, ha mind többen lennénk olyanok, akik hisznek a tettek erejében és mind többen választanánk az aktív cselekvést is az utánunk jövő generációk és persze a saját érdekünkben is. Hiszen csak egyetlen Föld van…

 Az elmúlt évszázad hetvenes éveiben, gimnazista koromban kezembe akadt egy könyv, pontosabban apám a kezembe adott egy könyvet, amelynek címét most a blogom címének is választottam: “Csak egyetlen Föld van”. A címlapon a bolygónk világűrből készült képe volt látható. Akkoriban egy ilyen fotó még újdonságnak számított. Kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak.  A könyv szerzői, Barbara Ward és René Dubos első ízben tettek kísérletet arra, hogy környezeti problémáinkat ne csak általánosságban tárgyalják, hanem társadalmi, közgazdasági és politikai vonatkozásaikkal együtt. A könyv nem csupán a környezetszennyezés kérdését vizsgálta, hanem szemügyre vette mindazt, ami ebbe a témakörbe tartozik: a népesedés kérdését, az eszközeinkkel való visszaélést, a technika befolyását, az egyoldalú fejlődést és az urbanizáció világméretű dilemmáját.
   
   A könyvet az ENSZ környezetvédelmi konferenciájának főtitkára megbízásából írták, hogy az 1972 júniusában Stockholmban megtartott konferencia számára anyagot biztosítsanak, és mintegy eszmei keretbe foglalják az értekezlet munkáját.
   Közel 40 év telt el azóta, hogy a könyv megjelent! (Magyarországon 1975-ben, Hantos Éva fordításában látott napvilágot.) A benne leírtak – sajnos úgy tűnik – ma sokkal aktuálisabbak, mint a könyv születésekor. Időközben a bolygónk lakossága a többszörösére nőtt, s ez a folyamat jelenleg még gyorsulni látszik.

   A Föld népességnövekedését az alábbi ábra jól szemlélteti. A grafikon a Föld lakosságának abszolút számát mutatja a XX. század második felében. Ez a szám egyenletes növekedést mutat. Míg 1950-ben a Föld lakosságának száma mintegy 2,5 milliárd volt, addig 2000-ben meghaladta a 6 milliárdot. Vagyis egy fél évszázad alatt a Föld népessége csaknem a háromszorosára nőtt. Ezt követően már alig több, mint tíz esztendő alatt újabb 1 milliárd (!) fővel gyarapodott az emberiség létszáma a bolygónkon. Napjainkban ez a szám meghaladja a 7 milliárdot.
   A növekvő népesség a környezetvédelemmel kapcsolatos gondok  növekedését is jelenti egyben. Egyre nagyobb a nyersanyag- és az energiaéhség, amelynek kielégítése elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok (kőolaj, földgáz, szén) elégetésével történik. Ezeknek az anyagoknak az elégetése során óriási mennyiségű üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Ezek a gázok – elsősorban a széndioxid (CO2) és a metán (CH4) – tehetők felelőssé a klímaváltozásért. 

http://klima.kvvm.hu/index.php?id=10

Idézek a könyvből: 
 

   “A hatalmas kozmikus egységeknek és az egyensúly parányi egységeinek állandó kölcsönhatása alkotja a lét voltaképpeni alapját a földön. Tudjuk, hogy a Nap energiája szinte korlátlan bőségben árad felénk. De tudjuk azt is,  hogy e bőség közvetítői és termékei – a levelek, a baktériumok stb. – már korántsem korlátlan mennyiségben léteznek. Ha eltávolítjuk Közép-Afrika földjéről a humusz vékony, zöld rétegét, előtűnik a tégla keménységű, semmire sem használható vörös agyag. Ha levágjuk az erdőket, letaroljuk a mezőket, a termőföld elsivatagosodik. Ha a vizeket egy bizonyos határon túl szennyeződni hagyjuk, az algák felhasználják belőle az oxigént, a halak kipusztulnak és szétbomlás közben bűzös gázokat fejlesztenek.
    Az élő világ működését biztosító önfenntartó ciklusok, a dinamikus egyensúly egységei – amelyeket ökoszisztémáknak nevezünk -, nem állják határtalanul a túlterhelést és visszaélést, mert számos potenciális út vezet e rendszerek  felborulásával helyrehozhatatlan  katasztrófához. Kétségtelen, hogy az élet regeneratív ereje óriási. Élőlények túlélték a jégkorszakot, a vulkanikus kitöréseket, a földrengéseket,  a tájfunokat és az árvizeket, amelyek nyugtalan földünkön évezredek óta végbementek. Az intő figyelmeztetés azonban fennáll: egyes fajták, peldául a jurakori őshüllők, örökre eltűntek.     
   Ezzel elérkeztünk a végső egyensúly kérdéséhez. Az élőlények egymástól való szoros és elkerülhetetlen függősége megköveteli a stabilitásnak, a dinamikus kölcsönösségnek bizonyos szintjét. Ennek a gyengülése vagy elpusztulása felszabadítja az élőlényeknek azt a képességét, hogy egymást és önmagukat elpusztítsák.”  (Barbara Ward – René Dubos: Csak egyetlen Föld van  Közgazdasági és Jogi könyvkiadó, Bp. 1975.)

   Tudományos körökben is akadnak sajnos, akik időről-időre megkérdőjelezik az emberi tevékenységnek a bolygónk ökoszisztémáira kifejtett hatását, a fajok pusztulásában, a klímaváltozásban betöltött szerepét. Vajon kiknek áll érdekében az ilyen gondolatok terjesztése? A háttérben manipulatív szándékkal meghúzódó gazdasági érdekcsoportok tagjai ugyanolyan biológiai lények, mint bármelyik ember. Előbb-utóbb ők is szembekerülnek majd a környezetváltozás összes negatív következményével, ám félő, hogy mire ez széles körben tudatosul, addigra a klímaváltozás folyamata már visszafordíthatatlanná válik…

http://nol.hu/kulfold/hullamokba_sullyedo_paradicsom

 
   Valami történt a Maldív szigeteken idén februárban, ám innen szemlélve csak találgatni tudok, mi állhat Mohamed Nasheed megbuktatásának hátterében. Az elnök nemzetközileg megbecsült emberi jogi és klímaváltozás-ellenes aktivista, aki évek óta harcolt a szigetek megmentéséért, s azért, hogy végre érdemi lépések is történjenek a klímaváltozás megállításáért. 

http://nol.hu/kulfold/puccs_a_sullyedo_paradicsomban

   A Maldív-szigetek a világ legalacsonyabban fekvő országa: a szigetek 80 százaléka még  1 méterrel sincs a tengerszint felett, és a legmagasabb pont is csak 2,3 méteren fekszik. Ezután érthető, hogy még egy enyhébb tengerszint-emelkedés is milyen iszonyatos veszélyeket rejt magában a terület számára. Ám nem egyszerű előre megjósolni, mikor válnak a szigetek lakhatatlanná.
A tengerszint átlagosan 52 millimétert emelkedett az elmúlt 15 év során. Ennek oka a vízhőmérséklet növekedése során bekövetkező hőtágulás, aminek köszönhetően a vízmolekulák felkavarodnak, és nagyobb távolságokra jutnak el. Ez köztudott tény, és egyértelműen összeköthető a globális felmelegedéssel. Emellett egyes tudósok úgy gondolják, hogy mára már a hó- és gleccerolvadás az elsődleges oka a tengerszint folyamatos emelkedésének.
Pontosan még senki sem tudja megmondani, meddig lesznek még lakhatóak a vulkanikus eredetű korallszigetek, de több modell is létezik a hátralévő idő megbecsülésére. Az Intergovernmental Panel on Climate Change 59 centiméteres vízszintemelkedést ígért 2100-ig, viszont ebbe az értékbe nem kalkulálták be a gleccserek olvadásának szokatlan felgyorsulását. James Hansen és csapata, a NASA Goddard képviseletében 25 méteres (!) globális tengerszint-emelkedést jósol ugyancsak 2100-ig. Szerintük a felmelegedés Grönland és az Antarktisz jéghegyeit is el fogja pusztítani. Konzervatívabb kutatók, mint Stefan Rahmstorf a németországi Potsdam Institute szakértője viszont csak 1,4 méteres növekedést jövendöl.
Warning: file_get_contents(https://graph.facebook.com/comments/?ids=http://www.vecseshirek.hu/2012/05/15/csak-egyetlen-fold-van-hullamokba-sullyedo-paradicsom/): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 403 Forbidden in /var/userdata/web/vecseshirek.hu/website/www/wp-content/plugins/facebook-like-and-comment/comments.php on line 17 Warning: Invalid argument supplied for foreach() in /var/userdata/web/vecseshirek.hu/website/www/wp-content/plugins/facebook-like-and-comment/comments.php on line 19