A Nemzeti Összetartozás Napja – Június 4.

Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját, a Nemzeti Összetartozás Napjává. Az  erről szóló törvényben az Országgyűlés  rögzítette, hogy kötelességének tekinti arra inteni a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve, más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, s ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak. Ennek érdekében az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.

Az Orbán Balázs Erdélyi Kör szeretettel meghívja Vecsés város lakosságát a 2012. június 4-én 16 órakor kezdődő Nemzeti Összetartozás Napjára a trianoni békediktátum 92. évfordulóján, a Megmaradás Emlékműnél (Telepi út) tartandó műsoros megemlékezésre.

Program:

  •  A Vecsési Hagyományőrző Zenekar katonadalokat játszik.
  •  A magyar és a székely himnusz eléneklése.
  •  Az emlékműsort megnyitja az Orbán Balázs Erdélyi Kör elnöke.
  •  A Labdarózsa Népdalkör műsora.
  •  Krasznahorka büszke vára ? Ének: Hompoth Zoltán Csaba, kísér: Fazekas József szaxofon.
  •  Len Emil, Gyergyószárhegy volt polgármestere emléktáblájának avatása és megáldása.
  •  Somló Sári: Magyar vagy – című versét elmondja Pintér Alexandra.
  •  A megemlékezés ünnepi szónoka Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke.
  •  Ábrányi Emil ? Él a magyar című versét elszavalja Hompoth Csaba Attila.
  • – A szózat eléneklésével zárul a megemlékezés.

Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és a magyarok önazonosságának meghatározó eleme. Az Országgyűlés megerősítette továbbá Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására. A Magyar Országgyűlés kötelességének tekinti ? a békediktátum okozta tragédiára mindörökké emlékezve, ugyanakkor hibáinkat is számon tartva ? a nemzeti összetartozás erősítését, ennek érdekében június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
A törvény indoklásában az előterjesztők leszögezték: ?Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Közép-Európa államai és nemzetei, a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően, eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.?

 

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR

AZ ÚT TRIANONIG

Magyarország a vesztes központi hatalmak oldalán vett részt az első világháborúban. A győztes antant nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Egyesült Államok és Olaszország) szándéka az Osztrák-Magyar Monarchia hegemóniájának megszüntetése, a Monarchia feldarabolása volt. Az antant-hatalmak a Monarchia számára ellenségeket tudtak kreálni azzal, hogy titkos egyezményekben délvidéki területeket ajánlottak fel Szerbiának ? amely a vártnál nagyobb ellenállást tudott kifejteni a Monarchia támadásával szemben 1914-ben, de ekkor nem volt a nyugati országok tényleges szövetségese ?, illetve Erdélyt és tiszántúli területeket Romániának, amennyiben hadat üzen a Monarchiának.
Ezzel párhuzamosan a Monarchia nemzetiségi politikájával elégedetlen kisebbségi vezetők, akik a világháború kitörésének pillanatától kezdve lobbiztak a nyugati országok vezetőinél a Monarchia feldarabolása és nemzetállamok létrehozása érdekében, egyre hathatósabban képviselték nemzeti törekvéseiket. Sorra jöttek létre a nemzetiségek nemzeti tanácsai, 1915-ben Jugoszláv Bizottság alakult Londonban, 1916-ban Párizsban létrehozták a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, 1918-ban pedig megalakult a Román Nemzeti Tanács.

1918. szeptember végén a Német Császárság vereséget szenvedett a nyugati fronton, majd októberben a Monarchia serege is kivérzett Itáliában. Gróf Tisza István október 17-én a magyar országgyűlésben kijelentette: ?Ezt a háborút elvesztettük.? A már csak romjaiban létező Monarchia kormánya november 3-án Padovában fegyverszünetet írt alá. Tíz nappal később, az őszirózsás forradalmat követően megalakuló, kétségbeejtő helyzetben lévő Károlyi-kormány képviselője Belgrádban egy Magyarország számára rendkívül kedvezőtlen fegyverszüneti egyezményt volt kénytelen kötni. Az egyezmény lehetővé tette a szinte védtelen Magyarország antant általi megszállását, az országnak szembe kellett néznie a soknemzetiségű Monarchia kisebbségeinek követeléseivel, melyek Magyarország területének felosztását helyezték kilátásba.

Megkezdődött a szerb, román és csehszlovák csapatok benyomulása a demilitarizált területekre, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy bekebelezzék Dél-Magyarországot, Erdélyt és a Felvidéket. Ezek a hadseregek nem csak a békeszerződés aláírásáig, pusztán rendfenntartási céllal szállták meg az ország nagy részét, hanem már a később elcsatolt területeket vették birtokba.

1919. január 18-án Versailles-ban megnyílt a világháborút lezáró békekonferencia, ekkor még csak a győztes államok részvételével, így magyar vonatkozású kérdésekben csak Szerbia, Románia és Csehszlovákia területi igényei kerültek szóba. A békekonferencián a győztes országok körülbelül két hónap leforgása alatt kialakították a későbbi békeszerződésből megismert határokat.

A magyar küldöttséget csak 1920 januárjában hívták meg a béketárgyalásokra. A delegáció január 7-én érkezett Párizsba, Apponyi Albert gróf vezetésével, Bethlen István és Teleki Pál grófokkal a soraiban. Teleki Pál, nemzetközileg elismert földrajztudós azonban hiába vitte magával a híres, ún. vörös térképét, amely az 1910. évi népszámlálási adatok alapján a Kárpát-medence tényleges etnikai viszonyait ábrázolta; hiába mondott figyelemre méltó beszédet Apponyi angolul és franciául is a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, az 1919 tavaszán megállapított határokon már nem lehetett változtatni. A nemzetközi kényszer hatására, a jövendő gazdasági talpra állás reményében nem maradt más lehetőség, mint a békediktátum aláírása.

A TRIANONI DÖNTÉS

1920. június 4-én a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában aláírták az első világháborút Magyarország számára lezáró békediktátumot, amelynek értelmében a vesztes központi hatalmak oldalán részt vevő Magyar Királyság területének mintegy kétharmadát elcsatolták. Az okmány ? az 1919. évi saint-germaini osztrák békeszerződéssel együtt ? szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, valamint az ezeréves fennállását alig negyedszázaddal korábban ünneplő történelmi Magyarország felbomlását. Magyar részről történő kényszerű elfogadását jól jelzi, hogy az újonnan megválasztott Horthy Miklós kormányzó által kinevezett ? eleve átmenetinek szánt ? Simonyi?Semadan-kormányból nem a hivatalban lévő külügyminiszter, Teleki Pál, hanem két politikailag súlytalan kormánytag írta alá az okmányt.

NEMZETÜNK TRAGÉDIÁJA

A trianoni békedöntéssel a Magyar Királyság Horvátország nélküli területe 282 870 km2-ről harmadára, 92 963 km2-re csökkent. 1920-as népszámlálási adatok alapján a Trianon előtti Magyarország több mint 18 milliós lakossága 7,6 millió főre esett vissza. Az elcsatolt területekkel együtt mintegy 3,2 millió honfitársunk került határainkon kívülre, szorult ki a nemzet összetartó erejéből. A Teleki féle vörös térkép bizonyítja, hogy az elcsatolt területek között színmagyar területek is kerültek határainkon túlra. A Trianon utáni Magyarország a 90%-os magyar arányával csaknem nemzetállammá vált, szemben a területileg nyertes, ún. utódállamokkal, ahol Csehszlovákiában mintegy 34%, a későbbi Jugoszláviában 17,1%, Romániában pedig 30% lett a nemzetiségek aránya, mindenütt meghatározó módon a magyarokkal.

A békediktátum aláírásának napján az üzletek és iskolák zárva maradtak, a magyar parlament gyászülést tartott, az újságok gyászkerettel jelentek meg, s az ország lakossága százezres tüntetésekkel fejezte ki tiltakozását a békedöntéssel szemben. A békeszerződés aláírásáról így írt egy korabeli tudósító: ?A budapesti templomokban megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették. [?] Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt, kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tették véreink közül sok millió hű és becsületes embert [?] A város és az ország némán, méltóságteljesen , de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyásznap hatása alatt állott.?

APPONYI ALBERT EMLÉKEZÉSE A BÉKEKONFERENCIÁRÓL:

?Néma köszöntéssel üdvözöltük egymást, s miután elfoglaltuk helyeinket, Clemenceau (?) így szólított meg: Ön, Elnök Úr, a Legfőbb Tanács elé terjesztette (?) óhaját, hogy szóbeli előadást tarthasson Magyarország helyzetéről. A Legfőbb Tanács egyhangúlag kívánsága elfogadása mellett döntött, természetesen azonban hozzáfűződő vitáról szó sem lehet. Az előadás ideje harmadnapra volt kitűzve. Amikor a megjelölt órában a terembe léptem (?) Részben rosszakaratú, komor, részben gúnyosan mosolygó arcok meredtek felém: igazán nem lehettek kétségeim aziránt, hogy milyen előítélettel fogják ezek szavakat fogadni. Minden bevezetés nélkül azzal a kijelentéssel kezdtem bele szónoklatomba, hogy a velünk közölt békefeltételek számunkra teljesen elfogadhatatlanok és hogy ezt a fő rendelkezésekkel kapcsolatban be is fogom bizonyítani. Rögtön észrevettem, hogy ez a száraz hang meglepetésként hatott és a hangulatot nem befolyásolta kedvezőtlenül? Már vagy tíz percig beszéltem, amikor Clemenceau félbeszakított azzal a megjegyzéssel, hogy most majd az általam előadottakat angol fordításban fogják elmondani? Magamra vállaltam az angol fordítást (?) Fejtegetéseim nagy részben annak a megállapításnak voltak szentelve, mennyire elhibázottak etnográfiai szempontból a Trianon-szerződés territoriális rendelkezései: hogy az erre vonatkozó rendelkezések egy része nemzetiségi elvnek ? amit pedig cégérnek használnak ? egyenesen arculcsapását jelenti (?) tudomásomra jutott, hogy angol és olasz oldalról az ülés vége után  meglehetősen éles megjegyzések hangzottak el, kifogásolva azt, hogy abba a kellemetlen helyzetbe hozták őket mintha ők is részesei lennének ilyen durva, szerkezeti hibáknak. ? Végül is meg kellett hajolni amaz érvelés előtt, hogy a tervezett békeszerződések egész kártyavára dőlne össze, ha bármilyen változtatásba belemennének.?

RÓLUNK MONDTÁK:

Henri Pozzi (francia diplomata):
 ?A háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyetlenül, egyikre sem raktak annyi erkölcsi és anyagi terhet, mint Magyarországra. Magyarországot nem büntették. Magyarországot kivégezték?.

David Lloyd George (Nagy-Britannia egyik képviselője a párizsi békekonferencián, brit politikus, miniszterelnök):
?Mindazok az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamis adatok alapján határoztunk.?

Henri de Gondrecourt (francia tábornok) egy titkos levelének részlete:
“A békekongresszuson rossz irányba tévedtünk. Vaknak kellett lennünk, ha azt hittük, ilyen csonkításokat kényszeríthetünk Magyarországra anélkül, hogy kétségbeesésbe ne taszítanánk. (?) Bizonyos, hogy nehéz egy országnak élnie, amikor nem hagytak neki sem szenet, sem bányákat, sem erdőket, sem ipart. Valóban kissé túl messzire mentünk.”

A Magyar Országgyűlés 101/2010. (X.21) számú határozata rendelkezik a Nemzeti Összetartozás Napjának iskolai bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról.
A nemzeti ünnepek, valamint a kiemelkedő fontosságú rendezvények előkészítésének és lebonyolításának rendjéről szóló, 1137/2010. (VII.1.) Kormányhatározat a Nemzeti Összetartozás Napját kiemelt fontosságú rendezvénnyé nyilvánította.