Publicisztikai lehetőségek svédasztala a neten

Egyre több olvasót vonzanak közélettel foglalkozó blogok, úgy látszik, a netpublicistáknak és -elemzőknek mind nagyobb a véleményformáló erejük. Több népszerű országos hírportál is rendszeresen szemlézi a posztokat, olykor politikusok is reagálnak a cikkekre.

A Véleményvezérnek több mint huszonhatezer rajongója van a Facebookon, Török Gábor nem érez késztetést flekkdíjas cikkek előállítására, a Kettős Mérce civil akciókkal alkalmilag online-ról of?ine-ra váltott, az Örülünk, Vincent?-et pedig Széles Gábor perelte volna ? hírek a mind nagyobb rajongótáború közéleti blogok világából.
? Egyszer Széles Gábor be akart perelni minket egy vicces áldokumentum miatt. Simán nyerhettünk volna, de inkább levettük a bejegyzést, mint hogy a szélsőjobboldali közönség kezére adjuk a személyes adatainkat. Amatőrök vagyunk, nem hülyék ? feleli az Örülünk, Vincent? című blog szerkesztőinek egyike, amikor a szerzők anonimitásának okáról kérdezem.Hozzáteszi: a névtelenség éppen azért fontos, mert a csapat tagjai amatőrök, és ? bár nagyon büszkék a blogra ? többségük nem feltétlenül szeretne a jelenleginél közelebbi kapcsolatba kerülni az olvasókkal. ? És az is igaz, hogy a hatalomban sem szívesen bízik meg az ember ? teszi hozzá.
Ez az indoklás a legkevésbé sem egyedi a közéleti blogok működtetői közt, de a Kettős Mérce és a Véleményvezér (VV) más és más okból választotta a ?névtelenséget?. Az előbbi húszas évei közepén járó alapítója azért nem írja alá bejegyzéseit, mert munkájával nehezen tartja összeegyeztethetőnek a publikálást. Ennek ellenére ismerősei előtt nem titkolja szabadidős tevékenységét, tudják, ki ő.
Ez talán még inkább igaz Panyi Szabolcsra, a VV ötletgazdáinak egyikére, a blog szerkesztőjére: a szintén rendkívül fiatal blogger és társai a brandépítés miatt döntöttek a kvázi szerkesztőségi cikkek közlése mellett.A 2010 februárjában rajtoló oldal csapata egyebekben is ennek jegyében formálta a blogot: a névválasztás, a logó megalkotása, a szövegek hozzávetőleg azonos terjedelme, az angolszász stílus követése, a reggel nyolc órai publikálás ? mind a tudatosság jele.? A cél az volt, hogy a 45 éven aluli, közélet iránt fokozottan érdeklődő olvasók közül minél többen velünk kezdjék a napot ? mondja Panyi. A blog az előző nap legfontosabb eseményére adott reakciójával tematizálni szeretne. Sikere a netes közönség körében aligha vitatható: az oldalnak több mint huszonhatezer rajongója van a Facebookon.
Több tízezren kedvelik Török Gábor blogját is a közösségi portálon. Az ismert politológus föltűnése szokatlan jelenség a blogszférában, hiszen befutott politikai elemzőként, médiaszereplőként döntött úgy: naplót indít az interneten. A 2009 őszén publikált nulladik bejegyzésében azzal indokolta a startot: nemcsak arról akar beszélni, amiről az újságírók, szerkesztők kérdezik, hanem arról is, ami aktuálisan igazán érdekli. Cikkei korábban megjelentek a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, valamint a Heti Válaszban is, ám publikációinak száma fokozatosan csökkent. Utóbb azon kapta magát: ha nem akadémiai írás foglalkoztatja, akkor az anyagot igazából sehová sincs kedve elküldeni. Három évig nem írt semmit önszorgalomból: tanított az egyetemen, beszélt a tévében, s elemzőintézetét menedzselte. A blog rajtja azonban jól sikerült: ma húsz-harmincezren olvassák a bejegyzéseket.Úgy tetszik, a netpublicistáknak és -elemzőknek mind nagyobb a véleményformáló erejük. Több népszerű hírportál is rendszeresen szemlézi a posztokat, olykor politikusok is reagálnak a cikkekre.
Török részben egyetért azzal, hogy egyre fontosabb a blogok szerepe, de hozzáteszi: ?A lakosság egy jelentős része nemhogy blogokat nem olvas, de a netről sem tudja, micsoda. Éppen ezért a befolyás korlátozott.?Nem csupán az elemző, de a többi oldal szerkesztője is hasonlóan nagy látogatottságról számol be, igaz, felhívják a figyelmet arra is, a kiemelkedő olvasottsághoz nagymértékben hozzájárul, ha egy bejegyezés kikerül például az Index címlapjára.
A népszerűség okai közt a Kettős Mérce civil újságírója és Panyi is megemlíti a hagyományos médiától való távolságtartást. A kettős úgy véli, a politikai elit bizalmi válsága részben elérte a tradicionális sajtót is: a fogyasztók egy része a pártokhoz köti a a médiumokat, s alternatívát keres. Michael Keren a Blogging and Mass politics című tanulmányában hasonlóan érvel, egyúttal rámutat: a vonzódás a ?civil? tartalmakhoz nem csupán szabadulás a mainstreamtől, hanem egyúttal ragaszkodás a deliberatív demokrácia eszméjéhez.
A szövegközlés szabadsága a közéleti diskurzus kordonbontása: nincs tabu, nincs szabály, s csak és kizárólag a fogyasztók döntenek arról, kérik-e az anyagot. Az egykor a kávéházakban és a szalonokban kialakuló polgári nyilvánosság a világhálón szerveződhet újra. Ugyanakkor a blogok szerzői sokszor ismeretlenek, így még az is lehetséges, hogy a publikációk politikai pártok, cégek vagy érdekcsoport pénzéért és/vagy kedvéért születnek. Igaz, ha így lenne, az is azt bizonyítaná, hogy a blogok fontos szerepet játszanak a véleményformálásban.

A Mandiner blog egyik posztja szerint valahogy így fogalmazódhatott meg a kormány Keleti Szél stratégiája még 2010-ben. ?Ahogy a székely góbébölcsesség mondja, a politika olyan, mint a kínai kaja: jobb ugyan, ha nem tudjuk meg, hogyan készül, de a végeredmény akár jó is lehet? ? ironizál a meghirdetett új politikai-gazdasági vízió kapcsán a szerző.
Mindez csak egy kiragadott példa, és azért érdekes, mert  Mandiner
? Balogh Ákos Gergely főszerkesztő szavai szerint ? jobboldali-jobbközép értékrenddel bíró blog (pontosabban annál több, mert a hét állandó munkatárssal működő szerkesztőség híreket is szerkeszt). Ergo a napi- és hetilapoknál tapasztalható szekértábor-logika alapján meglepően élesnek tűnik a bejegyzés kormánykritikája. Ugyanez a jelenség figyelhető meg más, jobboldalinak tekintett blogok esetében is ? lásd például a Konzervatóriumot ?, amelyekben az oktatási reformot vagy éppen a magánnyugdíjpénztárak megszüntetését hasonlóan karakteres bírálatok érték.
Balogh Ákos Gergely azt mondta, esetükben mindez abból fakad, hogy nem politikai hovatartozás, hanem világnézeti és értékrendbeli meggyőződés alapján szerkesztik a Mandinert, ahol egyébként sokféle vélemény meg tud jelenni a több tucatnyi szerző tollából. A szerkesztőség tagjai, illetve holdudvara szerkesztette korábban a Reakció című, értelmiségi fiataloknak szóló havilapot, eleinte ennek internetes, gyorsreagálású változata volt a blog. A hangsúlyok idővel a világháló felé tolódtak, sőt, mára a nyomtatott lap meg is szűnt.
A Mandiner már több, mint két éve pedig üzleti alapon működik, egyelőre befektetők finanszírozzák a működésüket.
A főszerkesztő egyetért azzal, hogy a közéleti (vélemény)blogok lassan részben átveszik az írott napi sajtó publicisztikáinak szerepét (a hetilapok még tartják magukat), bár ez szerinte egyelőre csak a fiatalabb generációk vonatkozásában mondható el. Mindenesetre a napi 18 ezres látogatottság (egyedi látogatók) szép eredménynek tekinthető, és jelzi a műfaj népszerűségét.  A Mandi­ner saját felmérése szerint látogatóik döntően a városi értelmiséghez tartoznak, és 90 százalékuk férfi.
A közéleti blogok népszerűsége igazán a 2010-es választások óta ugrott meg ? legalábbis az Index tapasztalatai szerint, ahol a címlapra kiszerkesztett posztok között kemény politikai témákat is találunk a médiára szakosodott comment.com, a bulváros Subba, a ?fogyasztóvédelmi? Tékozló Homár és az egyéb gasztronómiai blogok mellett. Sára László projektmene­dzser szerint a blog.hu rendszerben 120 ezer blogot regisztráltak ? bár ezek közül nem mindegyik aktív napi-heti szinten. A közéleti blogok közül 30-40-et látogatnak rendszeresen, ami egy-egy poszt tekintetében több tízezer olvasót (egyedi látogatót) is jelenthet, és ez a szám folyamatosan növekszik, ami Sára szerint is azt jelzi, hogy a vélemény műfajban egyre jobban dominálnak a blogok

Blogok a valós életben

Erre utal az is, amiről Panyi számol be: a Véleményvezért online újságként kezelik, mind többször érkezik olyan felkérés, amely konferenciákra, kerekasztal-beszélgetésekre, tévés szereplésekre invitálja az oldal képviselőit. A Kettős Mérce példája pedig azt jelzi, az online népszerűség látványos offline akcióra váltható: a blog tüntetést szervezett, amikor a törvényhozás kétharmados többsége kriminalizálta a hajléktalanságot. A demonstráción több százan ültek csendben a Kossuth téren.
Ellenben az Örülünk, Vincent? gazdái még csak nem is sorolnák az oldalt a közéleti blogok családjába, és több tízezres olvasottságukat is meglepőnek tartják: ?Ez egy laza baráti társaság szabadidős elfoglaltsága. Ráadásul nem csupán politikai kérdésekkel foglalkozik, hanem a szerzők hobbijaival, mindennapi örömeivel és idegrohamaival. Még mindig hihetetlen, hogy ez bárkit is érdekel rajtunk kívül.?Ha viszont így van, akkor felvetődik a kérdés: lehet-e pénzt termelni bloggal? Panyiék némi hirdetési bevételre szert tesznek: ?A Véleményvezér az Index prémium-válogatásában, azaz kiemelt blogajánlatában szerepel, a hirdetési felület értékesítésekor a CEMP mint az Index tulajdonosa bevételmegosztást alkalmaz.?
A Kettős Mérce ?nullás? egyenleggel büszkélkedik, mivel nincs kiadása és bevétele sem, így nem veszteséges, pedig heti tíz-tizenkét ?munkaórát? azért igényel a blog fönntartása. A szerkesztő megjegyzi: ?Volt olyan ötlet, hogy valamilyen formában professzionalizálódik, de ez egyelőre nem aktuális.?
Törököt egészen váratlanul érték a blog indításának pénzügyi következményei: ?Ha van valami meglepő, akkor ez az. Már az első hónapokban voltak érdeklődők, hirdetők. Hosszabb ideje a KÉSZ nevű cég a blog kizárólagos támogatója. A társaság befektetése lehetővé teszi, hogy egyáltalán ne érezzek késztetést arra, hogy ilyen-olyan flekkpénzért írjak.?Ehhez a forintosítható sikerhez nyilván hozzájárul az is, hogy a blog folyamatosan produkálja a megfelelő olvasottsági mutatókat, pedig a politológus korántsem lepődött volna meg, ha a választások után visszaesik az érdeklődés. Most már amolyan elemzői naplóként tekint rá, ami ebben a formában akár hosszú távon is fönnmaradhat.
A Kettős Mérce sem tervez reformokat, ahogyan az Örülünk, Vincent? sem stratégiaalkotással múlatja az idejét, mert: ?Csináljuk amíg kedvünk van, amíg van mit mondanunk, amíg van időnk. Ha majd nem lesz, akkor csinálunk valami mást.? Igaz, a szerkesztők megjegyzik, hogy felvetődött már a ?költözés? gondolata, amikor egy portál fölvetette: szívesen adna otthont a blognak. De győzött a kényelem, és a netlogisztikai manőver elmaradt.
A Véleményvezér kissé kilóg a sorból: az oldal több alapvető változást is megélt már. A legutóbbi akció alkalmával kialakítottak egy kiemelt kommentelői kört: e csoport tagjai szólnak hozzá a napi bejegyzésekhez. A sor Uj Pétertől Mong Attiláig, Lánczi Tamástól Alexa Noémiig ér. A VV mostanában szombati interjút is közöl: a hét legérdekesebbnek ítélt hozzászólásának gazdáját kérdezi.Panyi nem titkolja, ezzel a próbálkozással a hazai kommentkultúra alakításához is szeretnének hozzájárulni. Annak aktuális nívója a Kettős Mérce alapítója és Török szerint is sok kívánnivalót hagy maga után. Előbbi azt mondja: ?Borzasztó a stílus: a hozzászólások hetven százaléka sértő. A kommenteket a személyeskedés, az empátia teljes hiánya jellemzi. Ha csupán ezekből indulnánk ki, akkor rasszistának tűnne az ország…?
A politológus véleménye is elég sarkos e témában: a múlt héten leállította a kommentelést az oldalán. Indoklásában közölte: ?Az utóbbi időben egyre kevesebb időben, egyre rosszabb érzésekkel figyeltem az egyre több kimoderálásra érdemes hozzászólást.?
Nyilván az sem véletlen, hogy mind több blog választja azt az opciót, hogy csupán a facebookos profillal teszi lehetővé a hozzászólást, s így próbálja csökkenteni a szélsőséges, vállalhatatlan közlések számát. Az Örülünk, Vincent? így értékeli a helyzetet: ?A blog a mi kis virágos kertünk, amit nagy szeretettel gondozunk és ápolunk, néha becsődül pár száz troll, és teleszarja, mi pedig boldogok vagyunk, hogy foglalkoznak velünk.?
Bár a trolltámadások alighanem kellemetlenek, a blogszerkesztés örömét aligha rontják el, mivel az inkább hobbi, semmint professzionális tevékenység. Legalábbis erre utal Török, amikor azt mondja: nem teher a bejegyzések megírása, mert csupán lejegyzi azokat a gondolatokat, amelyek egyébként is foglalkoztatják. A Kettős Mérce szerkesztője szintén így felel, és a Véleményvezér cikkírói sem kötelességként tekintenek e munkára. Az pedig külön öröm mindannyiuk számára, hogy gondolataikra sokan kíváncsiak.
Az Örülünk, Vincent? ? mintegy konklúzió helyett ? jellemző ?párhuzamos? történetével illusztrálja a blogoszféra befolyását: ?Olyan posztunk is volt, amelynél nagy botrányra, sőt perre számítottunk, mert mil liárdos disznóságokat tártunk fel egy magyar cég tőzsdei bevezetése körül. Semmi következménye nem lett: nem jött értünk a rendőr, igaz, nem ment értük sem. Egy posztunkról ugyanakkor azt állítják rosszakaróink, döntő szerepe volt abban, hogy egy ismert jobboldali docenst eltávolítottak az egyeteméről ízléstelen antiszemita bejegyzése miatt. Ez ugyan hülyeség, de nagyon jól jelzi, mennyire túlértékelik egyesek a blogok közösségbefolyásoló erejét.?

 forrás: NOL,Hetek, Index