“Apa, én nem akarok ebben az országban élni!”

Egyre-másra érkeznek a hírek a gyorsuló magyar kivándorlásról, a hazai és nemzetközi média is foglalkozik a jelenséggel, és mindenkinek van 1-2 ismerőse, aki Angliában, Németországban, Spanyolországban próbál szerencsét a magyar munkaerőpiac helyett.

Az elvándorlás legfőbb oka a rendkívül alacsony magyarországi fizetés, de a jobb munkakörülmények és a nyugodt, biztonságos élet lehetősége is vonzó. A külföldre induló magyarok közel háromnegyede 40 évesnél fiatalabb, több mint felük (56 százalék) 25 és 35 év közötti. A migráció oka elsősorban az európai szintnél nagyságrendekkel alacsonyabb itthoni fizetés, de jelentős a szerepe a folyamatban a rosszabb hazai munkakörülményeknek – a munkaszerződések feltételeinek, a túlmunkának, az időigényes adminisztrációnak stb. – és az általános társadalmi bizonytalanságnak is – írta a Magyarország 2011 című, most közzétett tanulmányában a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Az orvosok elvesztése a legfájóbb

A külföldön munkát vállaló egészségügyi szakembereink elvesztése egyre súlyosabb probléma az ország számára, pótlásuk nagy terhet jelent. 2011-ben 1901 magasan kvalifikált egészségügyi dolgozónak adtak ki külföldi munkavállalási igazolást, számuk az előző évihez képest 7 százalékkal emelkedett. Leginkább orvosok döntenek a külföldi munkavállalás mellett, a célország pedig leggyakrabban az Egyesült Királyság (31 százalék), Németország (30 százalék) és Ausztria (8 százalék).

Magyarországon tízezer lakosra számítva 34 orvos van, ezzel az uniós középmezőnyben vagyunk. Tavaly csaknem 34 ezer orvos dolgozott az országban. Az orvosi álláshelyek 4, a szakdolgozói állások 3 százaléka várta üresen betöltését 2010-ben. Az orvoshiány a mentésben (26 százalék) és a vérellátásban (20 százalék) a legnagyobb, de a fekvőbeteg-ellátásban (7 százalék) is meghaladja az országos átlagot, az üres orvosi állások aránya a Közép-Dunántúlon és Észak-Magyarországon a legmagasabb. A KSH rámutatott arra, hogy az orvoshiány csökkenése nem várható, mivel az orvosi egyetemeken diplomát szerzők száma 2009 óta kevesebb, mint a külföldre távozó orvosoké.

A bevándorlók többsége határon túli magyar

Vannak viszont sokan, akiknak Magyarország vonzó célország – főként a határon túli magyarok számára. A hazánkba irányuló migráció legjellemzőbb sajátossága, hogy elsősorban a környező országok magyar nemzetiségű állampolgárai közül kerülnek ki a bevándorlók. Az unión belül Magyarország az alacsony, de pozitív nemzetközi migrációs egyenlegű országok közé tartozik. A nemzetközi migrációból származó népességnyereség 2011-ben kissé meghaladta az előző évit (1,7 ezrelék).

A bevándorlók az ország munkaerőpiacán gyakran olyan hiányterületeken, hiányszakmákban helyezkednek el, ahol a hazai lakosság nem tud, vagy nem kíván munkát vállalni. Magyarországon 2012. január 1-jén több mint 200 ezer külföldi tartózkodott, túlnyomó többségük román, ukrán, szerb és német állampolgár. A népesség 2,1 százaléka külföldi. A külföldi munkaerő magyarországi aránya alacsonyabb a legtöbb uniós tagországhoz képest, a munkavállalók körülbelül 4 százalékát teszik ki. Ez az arány a szomszédos Ausztriában csaknem 15, Csehországban és Szlovákiában pedig 5 százalék fölötti

Budapest vonzotta az embereket

2011-ben a belföldi vándorlások száma 461 ezer volt, 21 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál. Az állandó vándorlások számát enyhe csökkenés jellemezte, miközben az ideigleneseké közel másfélszeresére nőtt. Korábban inkább a Budapestről való elvándorlás volt “divat”, ám ez 2007-ben megszakadt, és azóta inkább vonzza az embereket a főváros. Budapest lélekszáma 2011-ben több mint 7 ezer fővel emelkedett. A többi város veszített lakosságából, ám a községekből való elvándorlás jelentősen mérséklődött. A belföldi népességmozgás egyenlege az év folyamán Közép-Magyarországon, Nyugat-, valamint Közép-Dunántúlon pozitív volt – azaz ide költöztek szívesen az emberek. A többi régió belföldi vándorlási veszteséget szenvedett el – hívta fel a figyelmet a KSH. Leginkább Észak-Magyarország és Észak-Alföld népességmegtartó ereje gyengült.

forrás: privatbankar.hu


?Apa, én nem akarok ebben az országban élni!?
Május eleje volt, amikor arra terelődött a szó, hogy hogyan tovább.  32 évesen, fiatalon, diplomával, nyelvtudással, feleséggel és egy kétéves gyermek apukájaként mit remélhet fiam a hátralévő évektől.
Mintha tegnap lett volna, hogy a karomban tartottam. Amikor megsérült, eszeveszetten ordítva rohantam vele orvoshoz. Az érettségi napjára ugyan nem emlékszem, de az első autóbalesetére igen. Az autó totálkáros lett, simogattam felnőtt fiam homlokát ? hajnalig velem aludt.
A diplomaosztáskor tőlem boldogabb ember nem volt, az országnak neveltem, becsületre-tisztességre bíztattam, és arra, hogy szolgáljon. Szolgáljon másokat, éjjel és nappal, ahogy az esküje is szólt. Amikor pedig a legnagyobb főnök a gyilkosság idejekor a helyszínen járt, és utólag azt nyilatkozta: ?ha én nem láttam őt, ergo ő sem láthatott engem? ? leszerelt.Kormányok jöttek-mentek, és egyre többet politizáltunk.  A vér nem válik vízzé. És mire felocsúdtunk, döbbenten álltunk szemben a valósággal. Megtörtént minden, amire gondolni sem mertünk volna?
Megéltük azt, hogy elkezdődött a romák gyilkolása, nevezzük nevén: a cigányirtás.
Megéltük, hogy szigetes gyűlésen, nagy nyilvánosság előtt, fekete ruhás, fekete lelkű emberek büntetlenül uszíthattak, nevezzük nevén: rohadt büdös zsidózással.
Megéltük azt, hogy Horthynak lovas szobrot állítanak, nevéről teret neveznek el.  Arról az emberről, aki édesapámat munkaszolgálatra vezényelte, és akivel puszta kézzel szedette fel az aknákat a nácik lába alól. Arról az egyik világelső magyar fasisztáról, aki apám itthon maradt családjának kiirtásában segédkezett.  Arról a ?vitéz? emberről ? többet már nem említem a nevét ?, aki a 450 ezer zsidóval együtt védhette volna meg mostohaanyámat és négy féltestvéremet ? a legkisebb, Ádám akkor 10 éves volt ?, hogy ne meztelenül haljanak meg januárban, a hajdúnánási tó partján.
Megéltük azt, hogy Egerben, a papok városában (!)  korcs-nácik dönthetnek arról, ki szavalhat és ki nem.
És azt is megéltük, hogy nincs remény olyan nyugdíjra, amiből tisztességgel meg lehet élni. Azt is, hogy saját lakásunkat bármikor elvehetik. Már nem vagyunk jogosultak megfizethető gyógyszerre és orvosi ellátásra, és szenvedjük azt, ha dolgozunk, mégsem tudjuk kifizetni az életfeltételekhez szükséges rezsi-költséget.
Megéltük azt, hogy külföld is magunkra hagyott minket. Azzal ők sem tudnak mit kezdeni, ha az egyszemélyi vezetés és a fasizálódó rendszer mellett 400 ezer, míg a demokrácia, a köztársaság mellett, a nyomor és a diktatúra megszüntetése ellen csupán 4 ezer (!) ember hajlandó demonstrálni.
Csoda, hogy Kertész Ákos is feladta?Magunkra maradtunk!
2012-ben csak egy borsodi faluból 60 fiatal, az országból ez idáig 150 ezer ember, más becslések szerint ennek a duplája tántorgott ki. És félő, hogy ez még csak a kezdet!A kitántorgók, igen! Ők azok, akik nagyrészt képzett, iskolázott, szakmával, nyelvtudással, diplomával bíró ? elmenekülő magyarok. Ők fognak a legjobban hiányozni, amikor már késő, mert fizikailag már más világban léteznek. Legfeljebb csak lelkiekben lesznek velünk akkor, amikor ennek az ámokfutásnak vége lesz-, nevezzük ezt is a nevén: a magyarság 21. századi katarzisának. Igen! Ők lesznek azok, akik nagyon fognak hiányozni akkor, amikor ? ki tudja már hányadszor ? újból fel kell építeni az országot.
A repülőgép szokatlanul csendesen szállt el. Én viszont maradok ? már túl késő!

Mit tehetek? Bevárom ennek a vérhasnak a végét, könnyes szemmel, eszemet  vesztett módon  élem  az utolsó  utáni napot:  ELMENT A FIAM!
Megjelent : pestmegyei-hirhatar.hu