Facsemetéket a gyeremekekért!

A tanév kezdetekor több helyen ültetnek fát, azokra a gyermekekre emlékezve, akik valamiért nem járhatnak iskolába.

Szeptember első napjaiban, a tanév megkezdése után színes szalagokkal átkötött facsemeték bukkantak fel több helyen. Ráadásul a világ több pontján. A növényeket azért ültették, hogy megemlékezzenek azokról a gyermekekről, akik valamiért nem tanulhatnak. A kezdeményezést magánemberek, szülők hívták életre, akik azt szeretnék, hogy minél több helyre kerüljön egy palánta, három szalaggal: rózsaszín a lányoknak, kék a fiúknak és egy zöld, a gyermekmunka elleni tiltakozásul.

?Naponta számos e-mail kering a világhálón, amelyben egy-egy ügy fontosságára hívják fel a figyelmet. Feltűnt, hogy azokról a gyermekekről kevés szó esik, akik valamiért meg vannak fosztva a tanulás lehetőségétől? ? mondta az egyik ötletgazda, Orosz Endre: ?Hazánkban is bőven akadnak olyan fiatalok, akik anyagi okok miatt nem vehetnek részt minden képzésben, amelyben szeretnének, és persze vannak, akik iskola mellé járnak. Külföldön pedig nem egy helyen jellemző, hogy a gyerekek ? már egészen kiskorukban ? napi 10-12 órát dolgoznak, vagy ahelyett, hogy a tankönyveket bújnák, a fegyverhasználat ismeretét és a gyűlöletet sajátítják el. Úgy vélem, a világ nem igazán fog előrelépni, ha nem helyezünk nagyobb hangsúlyt a tudásra. Levelezést folytattam egy etióp tanáremberrel, aki beszámolt a náluk jelenlévő problémákról is, ilyen például a hatalmas távolságok legyőzése. Családapaként mindkettőnket mélyen megrendít azoknak a gyermekeknek a sorsa, akik nehéz körülmények között élnek, és sok esetben a tanulás lehetőségétől is megfosztják őket. Kíváncsiak voltunk, van-e befogadó készség egy ilyen kezdeményezésre.?

A faültetés hazai megálmodója úgy véli, egyre kevesebb a közösségi munka, az olyan elfoglaltság, amely összekovácsolja az embereket.

?A faültetés egy ilyen jellegű tevékenység lehet. Szerettük volna, ha minél több szülő, pedagógus és diák részt vesz benne. Közben meg lehet vitatni az aktuális problémákat, akár fel lehet ajánlani egymásnak a használt, de még használható tanszereket. Érdekes volt számomra egy-két pedagógus hozzáállása: néhányan azon akadtak fenn, hogy ki fogja kifizetni a facsemetét. Holott például a fűzfát nem muszáj megvásárolni, ha egy ágát gyökereztetjük, már el is lehet ültetni. Tehát nem minden pénz kérdése. Végül több helyen ültettek, nemcsak Magyarországon, hanem például Etiópiában, Örményországban és Portugáliában is.?

A szervezők szeretnék, ha idővel egyre többen csatlakoznának az ültetők táborához. Habár tudják, hogy ezzel nem lehet megváltani a világot, és az alapproblémát nem tudják megoldani, de mindenképpen szeretnék felhívni rá a figyelmet.