Gyáli-patak rekonstrukciója

A Gyáli-patak (Gyáli 1. főcsatorna) a Ráckevei (Soroksári) Dunába torkolló 32 km hosszú vízfolyás, melynek teljes vízgyűjtő területe 450 km2.. A Budapest délkeleti részén húzódó alsó szakaszt a Fővárosi Önkormányzat kezeli. A felső 24,7 km hosszú vízfolyás-szakasz kizárólagos állami tulajdon, melynek kezelője és üzemeltetője a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDV-KÖVIZIG). Az Igazgatóság uniós pályázaton a kezelésében levő szakasz rekonstrukciójára nyert 1.2 milliárdos támogatást. A csatorna rendezése közvetlenül érinti Gyál, Vecsés, Üllő, Gyömrő és Monor településeket, közvetve pedig a teljes felső vízgyűjtő területet.

Az elmúlt 30 év dinamikus fejlődésével a patak vízgyűjtőjének területhasználata jelentősen megváltozott. A hajdan mezőgazdasági területek vízelvezetését szolgáló vízfolyás ma a nagy kiterjedésű beépített terület ? Ferihegyi repülőtér, 4. sz. főút, M0 és M5 autópálya, ipari parkok ? csapadékvizének és tisztított szennyvizének a befogadója.

A patak alsó szakasza csapadékos, belvizes időszakban csak korlátozottan tudta a környező mélyterületek vízelvezését biztosítani. A felső szakasz csapadékmentes időszakokban nem kap természetes utánpótlást, a meder kiszáradt, illetve csak tisztított szennyvizet szállított.

A projekt a KDV-KÖVIZIG kezelésében lévő patakszakasz teljes körű felújítását tartalmazta, a természetbarát vízrendezés eszközeivel. A rekonstrukció beruházásai között szerepelt a teljes hossz medertisztítása, a kritikus kisesésű szakaszok kismértékű mélyítése, a felső szakaszon a víz visszatartását biztosító bukók beépítése. Ezek száraz időszakokban megakadályozzák a meder kiszáradását, az átbukó víz elősegíti a meder öntisztulását. Az érintett szakaszon 17 db műtárgy ? áteresz, híd, bukó, mederátjáró és vízhozammérő ? építése és korszerűsítése valósult meg. A projekt részét képezi a rézsű és part rendezése, amely a természetközeli környezet kialakítását szolgálja. “A rekonstrukció megvalósítása lehetőséget biztosít a Gyáli-patak vízháztartásának szabályozására, a szükség szerinti vízelvezetésre, illetőleg a vízvisszatartásra is. Ezzel javulnak a környezet vízgazdálkodási feltételei. A meder és csatornapart rendezése természetközeli hangulatot teremt, javítva a környezet tájképi és ökológiai viszonyait.”

A rehabilitáció a vízügyesek nyelvén a víz akadálymentes lefolyásának biztosítását jelenti – derült ki a bejárást megelőző előadáson. Bár többször is kiemelték, mennyire fontosak voltak a környezetvédelmi szempontok, a részletekre rátérve kiderült, hogy ez azt jelentette, hogy az eredeti parti nádas-sásost nem mind a 25 kilométeren pusztították el, csak 24-en. Merthogy egy környezetvédő szervezet, a Kispatak Természetvédő Egyesület közbelépett, így a vecsési Kispatak lakópark környékén a jobb parton maradhatott a sisnyás, plusz itt a rézsűt sem építették újra, így megmaradhattak benne az állatok régi üregei.

Három hónap múlva, ahogy visszanő a növényzet, egészen másképp fog ez kinézni – mondta egy szakember a sajtótájékoztatón.
Az első megállóhoz érve világos lett, miért hangsúlyozta ezt ennyire. Ez a víz a felújítás előtt se olyan volt, mint egy szlovén hegyi folyó, pillanatnyilag pedig kifejezetten nyomasztóan néz ki a meredek, kopár partoldalakkal. A vecsési szakasz már több hónapja elkészült és a rézsű azóta is kopár.

A látvány erejéhez a helybéliek is hozzájárultak azzal, hogy a frissen kotort szakasz közepére máris elhelyeztek egy autógumit. Ősvallásunk talán egyetlen megmaradt rítusa az, hogy ha a magyar ember vízpartra látogat, mindmáig kerek, fekete mobil szentélyt emel a Vizek Szellemének.

A patak rondaságához az aszály miatti extrém alacsony vízállás is hozzájárul. A mederben annyira nincs utánpótlás, hogy a frissen kiépített automata vízhozammérő érzélkelő fejei messze kiállnak a pár centis vízből, hiába vannak a fenéken. Az állatok azonban meglepően szívósak, ezért a rengeteg béka mellett egy rakás apróhal is fuldoklik a sekély vízben. A szárazság miatt jól látszanak a keresztirányú kőszórások, amiket azért építettek be, hogy a vízet visszatartva megakadályozzák a teljes kiszáradást. A felújított műtárgyak egyik haszna, hogy javítják a víz minőségét, az egyik szakember azt mesélte, egyes szakaszokon már horgászok is megjelentek.

A második helyen, ahol megállunk, egy lebetonozott gázlót nézünk meg, ahol a mezőgazdasági gépek átkelhetnek a most úgy 3 centiméretes vizen. Az e fölötti részen megmaradhattak a zsombékok a mederben, ez a szakasz jobban is néz ki.

A vecsési Kispatak lakóparknál állunk meg utoljára. Ez a patak gyáli szakaszának legtermészetközelibb pontja, ami annyit jelent, hogy itt nem teljesen irtották ki a vízinövényeket, sőt egy harminc méteres szakaszon rendes sásszegély húzódik, ezért itt már tanösvény is van. A környezetvédőkkel kötött megállapodás szerint itt egy jó kilométeren nem bántották a jobb partot, csak a túloldalon kotortak és építették újjá a rézsűt.

Világos, hogy ilyen sűrűn lakott vidékeken illúzió lenne természetes patakmedrekről, vízre hajló fákról-bokrokról és nem feketepálya-szerűen meredek partokról álmodozni, de akkor sem lennék egy frissen helyreállított magyar patak helyében.

forrás: Index,KDV-KÖVIZIG