Maglódon sikerült nyugalmat teremteni

Az önkormányzati ciklus félidejében nyilatkozott a Maglódi Hírhatárnak Tabányi Pál Maglód polgármestere.  A polgármester nyilatkozatában – többek között – kitért a vecsési járásra is.

Maglódi Hírhatár: Az elmúlt két év mely eredményei, tényei, folyamatai értékelhetők legtöbbre az önkormányzati munkában?

Tabányi Pál: A korábbi hitelfelvételek után sikerült az önkormányzat fizetőképességét normalizálni. A második négyéves ciklust követően még fennállt az a veszély, hogy ha pluszjövedelmekre nem tudunk szert tenni, a fizetőképességünk erősen megkérdőjeleződik. Az önkormányzat jól döntött, amikor svájci frank és euró alapú kötvénykibocsátásokból biztosítottuk pályázatokhoz az önrészt, illetve valósítottuk meg azokat a beruházásokat, amelyek a környékbeli településekhez képesti hátrányunk ledolgozásához vagy legalábbis csökkentéséhez kellettek: infrastruktúrát, utakat, intézményeket. Ennek azonban megvolt az ára. A svájci frank alapú kötvénykibocsátással ugyanabba a csapdahelyzetbe kerültünk, mint a lakosság tekintélyes hányada. Viszont minden erőfeszítésem ellenére sajnos az előző ciklusban a képviselők nem támogattak abban, hogy a telekadó bevezetésével állítsuk helyre a fizetőképességünket. A választásokat követően ez az utolsó pillanatban sikerült.

MHH: A korábbi nézeteltéréseknek szakmai okai voltak?

TP: Nem, de nem szeretném a régi politikai-személyi konfliktusokat felmelegíteni. Mindenesetre mi nem harsogtuk aktuálpolitikai okokból, hogy nem engedjük a szegény maglódiakat tovább sarcolni, és mindenféle adókat a nyakukba varrni. Ha azonban valaki tanulmányozza a telekadó forrásait, arra döbben rá, hogy a 10 százalékát fizetik a maglódi ingatlanokkal rendelkező magánszemélyek, és a 90 százalékát pedig a multik, illetve többek között bankok. Az azért már eredmény, ha egy külföldi érdekeltségű bank 50 millió forintot befizet az önkormányzat kasszájába. A fizetőképesség helyreállítása tehát az egyik legfontosabb eredmény. Kisebb zűröket leszámítva az adókivetést mindenki tudomásul is vette, hiszen a szándék nyilvánvaló volt. Így most a nagy, városszéli telkek után fizetendő adó: 20 Ft/m2 (ha nem mezőgazdasági művelés alatt állnak), az átlagos belterületek után 60 Ft, a fejlesztési terület után pedig 100 Ft. Ennél jobban lakosságbarát rendszert véleményem szerint nem lehetett volna kidolgozni: nem a lakásokat adóztatjuk, hanem a beépítetlen részeket.

MHH: Ez a bevételi oldal, de mi a helyzet a kiadásokkal?

TP: Sikerült súlyos, milliós költségmegtakarító intézkedéseket hozni a működésben is. Ez alapvetően a Maglód Projekt Kft. többségi tulajdonának kivásárlásából származik, amivel jelentős áfamegtakarítást értünk el. A felújításokat, beruházásokat ma már nem közvetlenül az önkormányzat bonyolítja, hanem a Tefü és a Maglód Projekt abban a munkamegosztásban, hogy az előbbi a közterületekkel, az utóbbi pedig az intézményekkel, épületekkel kapcsolatosakat intézi. Egy nagyon egyszerű példa: a közvilágítás havi szinten durván 1,2 millió forint, aminek nem kevés az áfavonzata sem. Azáltal, hogy az Elművel háromoldalú szerződést kötöttünk, azaz az önkormányzat a szolgáltatás megrendelője és a Tefü a kifizetője, így a Tefü az 1,2 milliós számla áfáját már szembeállíthatja a bevétellel. Ugyanez a helyzet az épületekkel is: egészen más az, ha az önkormányzat rendeli meg, és végezteti el közvetlenül a munkát, vagy ha a Maglód Projekten keresztül teszi ezt. Kétségtelenül nehézkesebb a folyamat, de az áfamegtakarítás miatt megéri.

MHH: A közhangulat megváltozása nem tartozik a jelentős eredmények közé?

TP: Valóban, a legfontosabbak közé sorolom én is, hogy immár sem az önkormányzati újságban, sem a közbeszéd más terein nem az a téma, hogy ki, kit és mivel vádol, miért szidja, hanem sikerült nyugalmat teremteni. Igaz, ennek egyik oka az, hogy a feszültségek okozói közül néhányan elmentek, mások elfordultak a közélettől vagy legalábbis csendben maradtak, bár akad még néhány sértett ember. Mi viszont nem kezdtük el kiteregetni az újságban, hogy mi és hogyan volt az előző ciklusban.

Mindehhez még hozzáteszem: nagyon büszke vagyok arra is, hogy a képviselőket nem kellett győzködnöm arról a javaslatomról, ne kérjenek javadalmazást az önkormányzati feladataik elvégzéséért.

MHH: Milyen folyamatok, kudarcok állíthatók a ciklusfélidő mérlegének másik serpenyőjébe?

TP: Forráshiány miatt elmaradtak a fejlesztések és a beruházások. Nem tartozik a dicsőségtáblára a nyertes bölcsődepályázat kudarca. Már az útépítésnél és az óvodaépítésnél is elmondtuk, hogy ?túlnyertük? magunkat. Már akkor is nagyon nehezen számoltuk el határidőre a pályázatokhoz a saját erő biztosítását, amiből viszont csúszások adódtak. Ehhez jött a bölcsődepályázat, ahol addigra már egyszerűen esélytelen lett 150 millió Ft önerő előteremtése. Ebben benne volt persze a külső gazdasági környezet romlása is, illetve az ebből következő fejlesztések elmaradása. 2010 tavaszán adta át a Bauhaus az új áruházát, azóta itt fejlesztés nem történhetett.

MHH: Az nem önkormányzati beruházás volt.

TP: Valóban, de az iparűzési adóból és a telekadóból a hozadékai már idejönnek. Azóta viszont a Tesco elképzelése is leállt a szabályozási terv előkészítésénél.

MHH: A bölcsődeépítés végleg megfeneklett?

TP: Építési engedélyünk van. A pályázatot pedig még egyszer be kellene nyújtani. Három modulból épült volna fel a bölcsőde, ami 60 fő ellátását biztosította volna. Ha ez nem is lehetséges, de 40 főt megcélozva, kisebb bekerülési költséggel talán el tudunk majd indulni. Jövőre azonban még biztosan nem lesz ebből semmi, mert nem látszik olyan költségvetési lehetőség, amely alapján érdemes lenne ezzel próbálkozni. Az viszont látszik, hogy 2014-től jelentős EU-források állnak majd rendelkezésre, ott tehát lehet még esély.

MHH: A szomszédos Gyömrő egyik portálján az olvasható, hogy a város 4 utca kivételével teljesen aszfaltozott. Mi hogyan állunk e téren?

TP: Eljutottunk arra a szintre a belterületi utak szilárd burkolattal való ellátása kapcsán, hogy a még le nem aszfaltozott utcák lakói másodrangú polgároknak érzik magukat. Amikor 2002-ben polgármester lettem, azt a célt tűztem magam elé, hogy minden évben kell utat építeni. Ezt eddig sikerült betartani. 2007-ben volt a csúcs, amikor is 600 millió forintból aszfaltoztunk. Igaz, az akkori képviselők egy része a közvetlen környezetében kereste csak azokat az utakat, amelyek fontosak. Az aszfaltozásról azonban nem úgy kell dönteni, ki hol lakik, hanem fontossági sorrendet kell felállítani, még ha ez sokaknak nem is tetszik. Egyszerű példa: a Wekerle utca aszfaltozását azért tudtam végső soron elfogadni, mert igen hosszú, de ?ideológiát? is találtak hozzá, holott szerintem a környéken lakók, illetve az iskolába és az óvodába jövők autóforgalma miatt is a Petőfi utca burkolása jobb lett volna. Tudnék még ilyen példákat említeni, de nem akarom most azt boncolgatni, annak idején melyik képviselő melyik utcában lakott. Legjobban persze így a ?saját? utcám lakói haragszanak rám, szerintük az azért nincs leaszfaltozva, mert én ott lakok. Az útépítés terén van tehát még bőven feladat.

MHH: A szeptemberi képviselő-testületi ülés az Aradi utca egy szakaszának burkolásáról döntött.


TP: Az egy szempontból fontos: olyan tetemes vízmennyiség jön le ott, hogy horrorba illő pénzbe került a gödrök, kátyúk, vízmosások töltögetése, pedig még meg sem oldja a problémát, ha csak járhatóvá tesszük mindig. Másrészt útépítésre most csak 12 millió forintunk volt, ám ebből nem lehet egy egész utcát leaszfaltozni. Ha fontossági sorrendet kellene felállítani, a Mendel Károly utca volna most a legfontosabb, mert ez a jelentős gyűjtő út a 31-es vonalához csatlakozik. Sokak számára meglepetést okozhat, de az Ady Endre utca is nagyon fontos volna, mert most még olyan állapotban van, hogy egy ráhúzott aszfaltréteggel kiszélesítve és szegéllyel megerősítve megmenthető lenne. Viszont 2-3 év múlva majd az egészet föl kell szedni. Pedig Maglódon ez az egyik legszélesebb, a kétirányú forgalom számára alkalmas és nagy gyűjtő forgalmú utca. Végül a Hunyadi és a Tisza utca zárná most a sort. Bár a Bercsényi utca állapotát is meg lehetne említeni, ami az október 11-ei közmeghallhatáson is felmerült. Azt gondolom, hogy egyrészt az elmúlt időszakban hatalmas útfelületet aszfaltoztunk le, másrészt viszont a korábbi, nem megfelelő közműépítések megsüllyednek, beszakadnak, meghibásodnak. Más okok miatt sem tetszik a közterületek állapota. A legbelső parkolótól a legszélső parkig bezárólag. Amin persze sokféleképpen lehetne segíteni, de a legjobban úgy, ha lenne annyi pénzünk, hogy erre alkalmas embereket alkalmazzunk megfelelő számban. Közmunkásokkal sajnos nem lehet megoldatni a problémát.

MHH: Azt hittem, hogy a közbiztonság kérdése kerül előbb szóba. A helyzet nem tűnik rózsásnak, miközben a maglódi rendőrőrsnek szeptember közepe óta nincs kinevezett parancsnoka. Pedig az előző parancsnok már hónapokkal korábban kérte az áthelyezését.

TP: Az előző őrsparancsnok, Deli László annak idején tájékoztatott engem, hogy kérte az áthelyezését. Aztán az új monori rendőrkapitánnyal is meglátogattak, aki azt mondta, hogy ő csak augusztussal járul hozzá az áthelyezéshez. Ebből lett aztán szeptember közepe. A monori kistérségi tanács ülésén volt nemrég egy beszélgetés, ahol megkérdeztem, mi is a helyzet az utódlással, hiszen már szeptember is elmúlt, Deli László pedig el is ment. Azt válaszolták, hogy ideiglenesen a korábbi helyettes vezeti az őrsöt, de változott a megyei kapitány személye, és meg kell várni, amíg ő is meghozza a döntéseit. A jó hír: végre december 1-jétől kinevezik az új őrsparancsnokot, akitől azt várjuk, hogy újra összekapja a maglódi őrsöt.

MHH: Térjünk át a járási változásokra! Nem mintha ez a kérdés különösebben izgatná a település lakóit. Az ennek apropóján meghirdetett közmeghallgatásra nyolcan mentek el, és ők is csak az utakkal és a közbiztonsággal foglalkoztak.

TP: Sokkal kevesebb ember nem fogja végezni ezentúl sem a központi és az elvont hatáskörökből fakadó feladatokat a járási hivatalokban. A vecsési járási egyeztetésekből tudom, hogy 41 fővel kell felállítani az ottani hivatalt. Ehhez mi 3 státussal járultunk hozzá. Nem embert adtunk tehát, hanem álláshelyet. Vecsésen dörzsölték a tenyerüket, mert annyian vannak, hogy a polgármesteri hivatalban dolgozók egy részétől meg is kell szabadulniuk, de így egy részük átkerülhet a járási hivatalba. Üllő még 5-6 fővel járul a létszámhoz, Ecser pedig eggyel. Néhány pályázatot még így is ki kell írni az üres helyekre. A másik járáshoz tartozó Gyömrő esetében ugyanez úgy néz ki, hogy a polgármesteri hivatal munkatársainak egy részét el kell küldeni, de nincs hová, mert Monoron már feltöltötték az egész járási hivatalt.

MHH: Ezek nyilván fontos, de nem annyira tisztán lakossági szempontok. Látszik-e a racionalizálás? Olcsóbb, hatékonyabb lesz-e az ügyintézés?

TP: Valóban ez a következő történet: a tőlünk elkerülő ügyek. A népesség-nyilvántartás ilyen. Aki lakcímet változtatott Maglódon belül vagy ideköltözött, az eddig bejött hozzánk az adatlapjával. Egyébként azt gondolom, hacsak nem akar valaki SOS valamit elintézni, amit Vecsésen megtehet, akkor nem kell odautaznia. Jelenleg azonban senki nem tudja még, hogy fog ez az egész működni. Újabb ?kulisszatitok? a járásunk kialakulása. Szó sem volt korábban vecsési központról. Ők is a tervezett gyáli járáshoz tartoztak volna. De a vecsésiek fölhergelték magukat ezen az elképzelésen, különösen a polgármester. A két város ugyanis régóta rivalizál egymással, amit most főként azzal az érvvel palástoltak, hogy hogyan is járnának át Vecsésről tömegközlekedés híján Gyálra?

MHH: Számunkra azért érdekes ez az érv, mert Maglód és Vecsés között sincs számottevő átjárás. Egy regionális újságban egyébként úgy fogalmaztak a mi járásunk kialakításáról, mintha Maglódot csak resztliként, megkérdezése nélkül csapta volna az Országgyűlés a szervezkedő Vecsés és Ecser, illetve Üllő mellé.

TP: Ez úgy történt, hogy amikor meghallottam, Vecsésnek esélye nyílik a központi szerepre, rögtön felhívtam Szlahó Csaba polgármestert. Ekkor még Maglód odatartozása szóba sem került. Aztán egyszer csak jön az információ, hogy hamarosan megjelenik aMagyar Közlöny, és bennünket Vecséshez ?csatoltak?. Csaba biztosan eljött volna hozzám egyeztetni, ha komolyan szóba került volna korábban ez az eshetőség, vagy ha az ő agyából pattant volna ki, hogy Maglód is kerüljön oda. Korábban legfeljebb arról beszéltek, hogy Ecser esetleg Gyálhoz tartozzon a monori járás helyett. Ők ezen mérgelődtek fel, és próbáltak magukon segíteni. Bár mi mindig Monorhoz tartoztunk, de semmi esélyt nem láttam arra, hogy ebbe a kérdésbe beleszóljunk. Annak sem volt semmi értelme, hogy én is nekiálljak, és próbálkozzam, legyen Maglód is járásközpont. Ehhez sokkal nagyobb lobbierőre lenne szükség. Legyünk őszinték: Gyömrő százszor inkább alkalmas volna arra, hogy járásközpont legyen. Próbálkoztak is egyébként, de politikai szempontok miatt sem jártak sikerrel.

MHH: Ha már Gyömrő van ismét terítéken, említsük meg, hogy Maglód ritka szép viszonyt ápol testvértelepüléseivel, a felvidéki Vámosladánnyal és az erdélyi Lövétével. Jobbat, mint a szomszédaival. Ez véletlen volna? Netán általános jelenség?

TP: A településeknek azokkal van jó kapcsolatuk, akikkel nemszomszédosak. Jóban vagyok Szlahó Csabával, a vecsési polgármesterrel és Szabó Katalinnal, az üllői polgármesterrel. (Üllővel ugyan papíron szomszédok vagyunk, de látszik a térképen, hogy ez valójában nem igazi szomszédság.) Ecser korábbi elöljárójával, Harazinnal Istvánnal gyerekkori barátságunk okán jóban voltam, de ennek különösebb eredménye a két település viszonyában vagy a napi munkában nem lett. Pécellel aztán semmi érintkezésünk nincs, Gyömrővel ellenben sok területen rossz a kapcsolat.

MHH: Ez most önkritika vagy szokványos magyar jelenségről beszélünk?

TP: Ez magyar tendencia. Amilyen körülmények közé kerültem például Gyömrő kapcsán, nem is lehetett mást várni. Kódolva volt a kiszolgáltatottság, ami az előző időszakban a nem megfelelően átgondolt döntések következtében kialakult. A szennyvíztisztítót odatelepítő megállapodás következményeit talán én sem láttam volna előre annak idején, de emiatt, kiszolgáltatott helyzetünkből kifolyólag anyagi haszna van a szomszédos településnek. Mindent el is követ annak érdekében, hogy ezt a helyzetet minél tovább fenn is tudja tartani. Nagy segítség, hogy a megváltozott jogi környezet, nevezetesen a vízügyi törvény megváltozásával hatósági áras lett a közszolgáltatás (a víz és a csatorna, de a szemétszállítás díja is). Gyömrőn kimutatják ugyan, hogy milyen költségei vannak a szennyvíztisztításnak, de a költségek rendszerét valójában mégsem tudjuk áttekinteni. Ha nem vagyunk ott nap mint nap, hiába is vizsgáljuk a számlákat, például egy javítás kapcsán, nem fogjuk tudni megállapítani a tisztítási számláról, hogy az eldugult csatorna javítása meddig is tartott, mennyibe került, vagy egyáltalán megtörtént-e.

MHH: A napokban értek véget a Vermesy Művészeti Napok. Ha az eredmények sorolásával kezdtük a beszélgetést, bezárni is ezzel érdemes a kérdéskört. Polgármesteri szempontból is sikertörténet a fesztivál, a művészeti oktatás eredményessége?

TP: Régóta mondom, hogy a Vermesy Művészeti Napok Maglód legjelentősebb kulturális rendezvénye, eseménye.

MHH: ?Csak? Maglódé? Van a környéken még egy ilyen jelentős rendezvénysorozat?

TP: Szerintem ennyire koncentrált esemény nincs a környéken sem. Bár Gyömrő is új erőre kapott az új művelődési ház megépítésével, de azt gondolom, hogy ennyi nagynevű művész máshová ilyen rövid idő alatt nem megy el, bár a XVII. kerület persze más lapra tartozik. Amit Tóth Istvánék kitaláltak, az szinte zseniális: gyerekek, tanárok és meghívott vendégek közösen lépnek fel. Maglódra nem akárkik jönnek el, még ha kapcsolatokon keresztül is. Jandó Jenő neve például már valamit fémjelez. Ha a gyerekükön keresztül lehet anyukával-apukával megszerettetni a komolyzenét, akkor ezt kell csinálni. Márpedig Maglódon a gyerekek miatt azok is eljönnek ezekre az előadásokra, akik korábban soha. (Kicsit másfele hazabeszélve: addig voltak a labdarúgásban is nézőink, amíg főként maglódiak játszottak a csapatban. Aztán amikor kikoptak, a közönség is elfogyott ? persze más okok miatt is. De ?a mi kutyánk kölykére? mindig büszkébbek vagyunk.)

Kezdettől támogatom a Vermesy-fesztivált. Már tíz éve koptatom itt a széket, a fesztivál pedig 11 éves. Emlékszem, az elején még össze-vissza tapsoltak a nézők, ha valamelyik művész csak levegőt is vett. Ma már a tételek között nem feltétlenül hallatszanak a tenyerek. A tehetségek felfedezésén túl, ami persze szintén nagyon fontos, számomra még az is különösen pozitív, hogy a művészeti iskolába járó gyerekek másképpen viselkednek, ne adj Isten, még köszönni is tudnak. A többiekre is van ennek egyfajta kisugárzása. A művészeti oktatás egy másfajta szemléletet is sugároz a gyermekek felé: hozzászoktatja őket a rendhez, fegyelemhez. A tanulásban is biztosan hatékonyabb így a diák.

MHH: Adná magát ezen a ponton a kérdés, milyen perspektívái lehetnek még a maglódi művészeti képzésnek, de az új jogszabályok éppen kiveszik az önkormányzatok kezéből az iskoláik irányítását. Marad-e még önkormányzati perspektíva?

TP: Még ha az iskolát nem is viszik el, még ha a pedagógusok ugyanazok maradnak is, óhatatlanul másfajta kapcsolatrendszerek fognak kialakulni. Az állami fenntartó ? önkormányzati működtető ? iskola hármasában óhatatlanul benne van az, hogy a működtető kevesebb befolyású, mint a fenntartó. Magyarul: arra jó vagyok, hogy takarítsak, fűtsek, kicseréljem a villanykörtét, de beleszólni már semmibe nem szólhatok bele. A mindenkori iskolaigazgató nem fog tudni elmenni a fenntartóhoz megbeszélni olyasmiket, amit ma helyi szinten gyorsan el lehet intézni.

MHH: Az eredmények nem láthatják majd ennek kárát?

TP: Korábban volt egy meglehetősen erőteljes hadjárat az iskola ellen, például a helyi újságban. Át is világítottuk ezért, hogy világos legyen, milyen problémák vannak, miért viszik el a szülők a gyerekeket az itteni iskolából. Most viszont sokkal jobb a visszhang. Lehet, hogy részben azért, mert megszűntek ezek a méltánytalanul kritikus hangok. Vagy lehet, a szülők maguk is megtapasztalták, nem biztos, hogy ez a kritika teljesen helyénvaló. A maglódi iskolának egyre jobb a híre.

MHH: Ezen belül azonban a művészeti oktatás és az általános iskola megítélése között van különbség.

TP: Biztosan van különbség, de egy bizonyos szinten a kettőt mégiscsak összevonják az emberek a gondolataikban. A kínálat pedig még tovább bővült a mindennapos testnevelés és a sporttagozat bevezetésével. Ha pedig olyan kiváló kapcsolat lett volna az iskola és a művelődési ház között korábban is, mint ma, akkor nem arról beszélgetnénk most, hogy még mindig perben-haragban állunk a volt igazgatóval. Magyarán: sajnos itt is a napi politika irányába mentek el a fejlemények, amit pedig nem lett volna szabad engedni. Nagyon örülök, hogy mára mindez a múlté.

forrás: Maglódi Hírhatár (www.maglodi-hirhatar.hu)