A mesék otthona…

Bálint Ágnes Ház  Volt egy ház…  Egy titokzatos sárga ház egy vadregényes udvaron….


Itt születnek a mesék… csodálkoztam rá mindannyiszor Bálint Ágnes lakhelyére, amikor az iskolából sétáltam hazafelé. Gyakran leültem ott a sarkon. Emlékszem, egy betonlap állt ki a földből az árokban, mint egy szék. Kis barátnőmmel, Mónival is oda kuporodtunk, mielőtt elváltak volna útjaink. Azt hittük, ez egy olyan hely, ahol a múzsa minket is lát, s mi is szép meséket, verseket alkothatunk.

Be is csöngettem olykor… Ági néni orrán a szemüvegével, kezében a kulccsal jött a kapuhoz. Mindig elmondta, éppen milyen új szereplőt alkot a fantáziavilágából. Általa nevet és bájos tulajdonságokat kaptak az állatok.
A kertje számomra káprázatos volt. Az a rengeteg fa, virág és bokor, mind egy-egy történetről árulkodott. Labdarózsa, kutyaól… és igen, a négylábúak, akik lelkesen kísérték minden mozdulatát. Elvarázsolva éreztem magam nála, minden, amit láttam, az írógépe, az asztala, a rajzok, a bábok, megbabonázott.

Akkor kezdtem el írni én is. Nyolcévesen jöttek a gondolatok, a versekké formálódó mondatok. Ő bátorított, és akkor nem is tűnt fel, milyen finoman irányított. Éveken át… Hittem, hogy a mesék vége mindig jó, és hogy valóban előre meg vannak írva valahol.

De Móni egy nap nem volt ott a sarkon, csak a feketébe öltözött édesanyja láttán tudatosult bennem, hogy a kis barátnőm már máshol van, az üveghegyen is túl…

Bálint ÁgnesMúltak az évek. Ági néni sem jött ki egy idő után az otthonából. Csak az ajtóból intett, hogy dolgozik, térjek vissza később, egyébként ki is vagyok? Aztán megismert. Igen, az a kislány, aki itt lakik pár háznyira, aki ismerte Frakkot, és akivel együtt írtak anno iskolai csapatindulót… Mikor behívott, megmutatta nekem videóról Garfield-ot. “Ez már nem az én mesém” – mondta, s miközben a levegőbe vesztek a hozzá intézett mondataim, franciából fordított.

Elköszöntem tőle. Nem csöngettem be aztán. Csak a távolból figyeltem a háza előtt elhaladva, ahogy a kertben jár. Intettem neki, de ő elmerült a méhek, a lepkék és a virágok színpompás világában. A halálhíre lesújtott. Megkönnyebbültem, hogy aznap a rádióban nem nekem kellett a hírekben bemondanom. Nem csupán a meséivel, de személyiségével is elbűvölte a gyermeki lelket, és azokat az emlékeket nem zárhatja le semmi.

Szobájának részletei örökre belém ivódtak. Amikor először jártam a róla elnevezett emlékházban, karom libabőrös lett. Beleborzongtam. Minden más lett, és valójában semmi. A falakon képek, az asztalon rajzok, az ágyon bábok.
És az írógép…Vajon mennyi csodálatos mese zárult belé, hogy már nem ül előtte az, akitől nevet és bájos tulajdonságokat kapott Mazsola, Frakk, Cicamica, Kukori és Tádé…

Bálint Ágnes Házban1

Bálint Ágnes Házban

Szappanos Krisztina

 Ha érdekes volt a cikk nyomj egy ?lájkot?! icon smile Alma koncert Vecsésen         Nézd meg a többi új cikkünket is!