Új adó a láthatáron

A reklámadóról szóló törvény új, módosító javaslata szerint ha a Facebook és a Google a jövőben nem ad igazolást arról, hogy befizette az általunk náluk elköltött pénz 20%-át az államkasszába, akkor ezt az összeget az ezen a platformokon hirdető cégeknek kell majd befizetni. A hirdető kisvállalkozások pedig várhatóan továbbhárítják majd az adót a vásárlókra. 

 

reklámadó

L. Simon László, a Miniszterelnök Államtitkársága a tegnapi nap az RTL Klub kameráinak elismerte: a  reklámadóról szóló módosító indítványban minden 25.000 Ft feletti Google és Facebook kampányt 20 %-os adó terhelne. Alapból az adófizetési kötelezettség a nagy hirdetési hálózatokat terhelné, de amennyiben ők nem fizetik meg, úgy azt az itt hirdető cégeknél keletkezne adófizetési kötelezettség. 

Magyarországon és a világon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Google és a Facebook hálózatokon való hirdetés. Ennek oka az, hogy itt nem megjelenés, vagy idő-alapon fizetnek a hirdető cégek, hanem valós kattintások alapján. Tehát minél többen kattintanak a hirdetésre (a potenciális vásárlók), annál többet fizetnek a hirdetők. Ráadásul a hirdetések általában olyan oldalakon, vagy olyan felhasználóknak jelennek meg ? hiszen ez maguknak a hirdetési hálózatuknak is a közvetlen érdeke ? ahol nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot.

Hogy hogyan találják ki az egyes hirdetési hálózatok, hogy az adott internetezőknek milyen hirdetéseket rakjanak ki a különböző oldalakra? Egyrészről figyelik azt, hogy milyen oldalakat látogatunk meg, miket like-olunk, illetve egyes cégek robotjai pedig még az emailjeinkbe is beleolvasnak, és azok tartalma alapján próbálnak minél inkább nekünk tetsző termékeket és szolgáltatásokat a monitorunkra pakolni.

A hazai médiatulajdonosok oldaláról a hirdetési hálózatok megjelenése és térnyerése igencsak nagy bevétel vesztést okozott az elmúlt években. Azon hirdető cégek, akik ugyanis eddig ?direkt?, egyedi hirdetési megállapodásokkal megjelentek egyes oldalakon, azok most az a régi díjak töredékéért tudnak megjelenni, sokkal több helyen is, mellyel ? miután csak klikkek után fizetnek ? megspórolják az adott hirdetések brand-, azaz márkára gyakorolt image értékét. Ugyanis annak ellenére, ha valaki nem kattint egy hirdetésre, úgy a logót, terméket látja, és így a márka akarva akaratlanul ismertebb lesz minden egyes megjelenéssel, minden egyes oldallal.

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szerint kérdéses a reklámadó módosításában, hogy mi minősül “túlnyomórészt magyar nyelvű” oldalnak. “A Google oldala például más-más nyelven jelenik meg attól függően, hogy hol és milyen IP-cím alatt jelentkezünk be. Minősül-e a Google “túlnyomórészt magyar nyelvű” oldalnak? Hasonlóan, a Facebookon mindenki a saját profilját látja, az általa beállított nyelven. Minősülhet-e a Facebook “túlnyomórészt magyar nyelvű” oldalnak? Ezekre a kérdésekre a válasz korántsem egyértelmű” – vélik az ügyvédi irodánál.

Másrészt a törvénymódosító javaslat szerint a reklám közzétevőjének nyilatkoznia kell arról, hogy az adófizetési kötelezettségének eleget tesz-e – amennyiben ilyen nyilatkozatot nem tesz, akkor a hirdetőnek (a megrendelőnek) kell az adót megfizetnie (ezek lehetnek hazai kisvállalkozások, de magyar politikusok is rendszeresen hirdetnek például a Facebook-on). A Jalsovszky Ügyvédi Iroda ennek kapcsán azt emelte ki, hogy a hirdetőt terhelő adókulcs kifejezetten magas. Egy 25.000 Ft-os, havi adómentes kereten túlmenően, nyilatkozat hiányában, a hirdetőknek 20%-os adókulccsal kell a reklámadót megfizetniük. “Csak összehasonlításképpen: az adó egyébként sávos rendszerében ilyen mértékű adóteher a 10-15 milliárd Ft közötti árbevételű médiacégeket sújtja. Nyilvánvaló, hogy a Facebooktól vagy a Google-tól egy magyar hirdető hiába fog várni egy ilyen nyilatkozatot, ezáltal az itt elhelyezett reklámok megrendelőit sújtani fogja a 20%-os adóteher. Ezt súlyosbítja továbbá, hogy a jogszabály társasági adót módosító rendelkezése kimondja: ilyen esetekben a hirdető a hirdetés költségét a társaságiadó-alapjával szemben sem számolhatja el. Míg ez a rendelkezés egyrészt kifejezetten logikátlan és idegen a társasági adó rendszerétől, addig további jelentős adóhátrányt okoz az interneten hirdetőknek” – mutat rá az iroda.

Hiányossága továbbá a javaslatnak, hogy nem rendelkezik arról, mi történik, ha mind a reklám közzétevője, mind pedig a megrendelő befizeti az adót. A fenti nyilatkozat elmaradása ugyanis a reklám közzétevőjének adókötelezettségét nem érinti, ezért előfordulhat, hogy ugyanazon reklám után mind a megrendelő, mind pedig a közzétevő adót fizet. Indokolt lenne, hogy ilyen esetben valamely fél visszaigényelhesse az általa megfizetett adót, ennek jogszabályi feltételeit azonban a javaslat nem rendezi – javasolja az ügyvédi iroda.

A Google és Facebook hálózatokon lévő hirdetések megadóztatása félmegoldás. Nagyon hasonló az Artisjus-féle gondolkodáshoz: nem érdekel minket az, hogy milyen termék, ki veszi, mit tárol ? ez esetben mit hirdet ? rajta: ?Jöjjön a pénz belőle és kész?. A modell tehát nem oldja meg a problémát: ahogyan az adattárolók kapcsán is bárki, bármikor kikerülheti az Artisjus sarcot egy eBay-es rendeléssel, miközben vígan torrentezi le az egyes illegál tartalmakat, addig a hirdetési hálózatokat célzó félmegoldással azt fogjuk elérni, hogy külföldi ügynökségeken keresztül fogja mindenki bonyolítani az ilyen kampányait.

Hogy mi lenne a valódi megoldás? A hirdetési hálózatokra már évekkel ezelőtt létre kellett volna hozni belső, ország-szintű hirdetési network-öt és leülni a Google-lel és a Facebook-kal egyfajta digitális vámról, kvótáról tárgyalni és megkülönböztetni az országon belüli és kívüli kampányokat. Még most sem lenne késő.

helyi média
Érkezett módosító javaslat

Szelényi Zsuzsanna független parlamenti képviselő pont a fent bemutatott problémákat igyekszik kezelni benyújtott módosító javaslataival (más módosító javaslat nem érkezett eddig). Az egyik előterjesztésével azt indítványozza, hogy csak akkor fizessen a hirdető reklámadót, ha a havi hirdetés összege meghaladja a havi nettó árbevétel negyedét. Az indoklás szerint a módosítás célja, hogy mentesítse azokat a vállalkozásokat a Google és Facebook hirdetések után fizetendő reklámadó alól, amelyeknek a reklámköltései a normálisnak tekinthető mértéket nem haladják meg.

Egy másik módosító javaslatában Szelényi úgy érvel, hogy súlyosan ellentétes a magyar kis- és középvállalkozások érdekeivel, hogy L. Simon László javaslata kiveszi a társasági adóban elismert költségek közül a Google és a Facebook hirdetések költségét. Éppen ezért azt javasolja, hogy ezek a hirdetési költségek leírhatók legyenek a társasági adó alapjából.

Egy másik indítványa szerint egységesen 5% lenne a reklámadó kulcsa 500 millió forint felett, az indokolatlan megkülönböztetés elkerülése érdekében. Szelényi azt is javasolja, hogy a kihirdetéssel a törvényhozás várja meg az Európai Bizottság állásfoglalását az elhatárolt veszteség adóalapból történő leírásának kérdésében, mert ez szelektív módon történik, ami lényegében állami támogatást jelent.

Forrás: rtlhirek.hu;portfolio.hu; technokrata.hu